Mit csináljak a térdemrel a fájdalom miatt

Mintha a szívem közepébe vón.

• Csípő fájdalom ülve
• Térdfájdalom a belső oldalon | Harmónia Centrum Blog

Gong, Hang, illat, arc, verssor megüti néha, Mélyen, sokáig, ellankadva bong. Szűzen dereng az élet fátylain túl, Elmúlt, nem látom.

Itt maradni fáj. Dal, Fülelném, de a csendbe belehal. Könny, Felfut szívemből, mint a gyöngy, szememhez, Megbánja és a szívbe visszajön.

Térdfájás áttekintés

Nincs egyéb örömöm Mint a felhők az égen, Nincs egyéb szerencsém, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb újságom, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb vetésem, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb színházam, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb nyúgalmam, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb szándékom, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb mentségem, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb igazam, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb vígaszom, Mint a felhők az égen, Nincs egyéb reményem, Mint a felhők az égen.

Magányos éjszakai csavargás A rendes kávéházból jöttem ki késő éjjel, Az ajtóban megálltam, mély lélekzetet vettem, Felgyűrtem a kabátom gallérját, széjjelnéztem. Jólesett a hűvösség, és jólesett szememnek Az utcai lámpák hű intése és felettem A csillagok ragyogtak, s ennek mindig örűlök.

Elfelejtettem, kik közt űltem és mit beszéltünk, S milyen volt a sok nő a gőzölgő kávéházban, Kiknek sorba megnéztem kezét, ruháját, arcát. Van úgy, hogy nem bírok már az emberekre nézni, Hangjuk sérti a fülem, a testszín fáj szememnek, S lelketlen szemgolyóik járása összeborzaszt.

Otthoni kezelés négy lépésben

Elkezdtem menni. Kesztyűm felhúztam akadozva, S néztem ujjaim táncát. Nem tudtam, hova menjek, Mentem, mert csöndes éj volt és jól esett a járás.

• Kenőcs vállfájdalmakra
• Bőrelváltozás, heg, anyajegy - dr. Pataki Gergely plasztikai sebész

Mentem mert vitt a járda a tág Andrássy-úton, Lassan mellém húzódtak, s rheumatoid arthritis kezelés a barna házak, Nem is sétáltam; mentem, de nem tehettem róla. Mentem, mint egy darab léc, kit a csendes mit csináljak a térdemrel a fájdalom miatt visz, Mint a kék lénia, mely elszáll mikor pipáznak, Mint az egy húron húzott hosszú, halk hegedűhang.

Belső oldali csúszóporc, meniszkusz szakadás

Egy ház előtt eszembe jutott, hogy laknak benne, Külön familiák, meg szobaurak, cselédek, Mind levetkőztek, szemök behunyták, és alúsznak Ember meg asszony hál két egymás mellé tolt ágyon, Jámbor szabály szerint ó mert azt cifrázni vétek Egymásban kéjt halásztak s a falon járt az óra. Azután sóhajtottak és kétfelé fordúltak, Maguk alá gyűrték félkarjuk, felhúzták lábuk, Elalúdtak.

A fejök van legmesszebb egymástól. Reggel fölkelnek. Fűtés, zörgés és rendetlenség.

Az ember járkál, áll és megnézi ráncos ágyuk, Aztán az órát. Sebbel-lobbal elmegy hazúlról. A hivatalba megy, vagy a törvényszékre megy fel, Vagy a börzére fut, vagy elindítja a boltját.

Ma voltam röntgen vizsgálaton ahol a két térdemről felvétel készült ami a következő : Jobb térde min. Flexis teljes. Oldalirányú mérs.

Soha el nem meséli, mit álmodott az éjjel. Egy narancs sáros héjja került aztán utamba.

Kapcsolódó tartalmak

Cipőim jobbra-balra futtatták, húzták, tolták, Míg megúntam s lerúgtam a járdáról örökre. A fejem fölemeltem s a hűvös égbe néztem, De semmit se gondoltam az égről, csak felnéztem, Mint a legelő juh, ha a szík földet elunta.

Néztem fel, görbén jártam, a falaknak ütődtem, Súroltam egy lámpát is, nem vigyáztam azért sem, És szivemet meglepte az olvadás lágysága. Megint elért az élet. Elmult napjaim jöttek, Csepegtek, mint panaszos vízcseppek az ereszrűl, S magam elé gondoltam sorsomnak terítékét.

Sóhajtva elfordúltam, szemem félig behúnytam S elképzeltem pilláim gyászfátyolán keresztül Szegény Rousseau-t, ki sírva fakadt a courtisane-nál.

Elhagytam volt a villák vasrácsait is, végig, Az ezredévi oszlop elébem állt sötéten, A tetejében Gábor arkangyal árnya lengett.

Angyal, te szárnyas angyal ajkaim ezt mozogták Kit szobrászok meg festők annyit mesélnek nékem, Zengő fehér angyalka, angyal, nagy szárnyú angyal. Mit szólanék, ha mézes hárfával, rózsafényben Kinyílna most a mennybolt, akár az Operában S arany lépcsőn lejönne hozzám tizenkét angyal.

Bőrelváltozás, heg, anyajegy

A lépcsőn összekulcsolt kezekkel lejtenének, Szemök lesütnék, szűzi zsoltárt húznának lágyan, De a földre érve elkezdenének kacagni. Mint a kis lányok, huncut csengéssel szökellnének Hozzám, elkapnák a két karom, megforgatnának, Frissen repkedne szárnyok, akár a jérce szárnya. S egyszerre kezdenének beszélni, össze-vissza: Hogy vagy?